Maradok én a takarékos receptjeimmel csak itt a blogomnál és aki akar úgy is megtalál!
2012. május 18., péntek
Mások hiányzása - igazolva !
Napok sőt hetek óta , feltűnt hogy sok ismerős blogtársam hiányzik . Sokkal kevesebben vannak azok akik aktívan nézelődnének esetleg még írnának is a blogokon! Tudom, vagyis gondolom hogy már többen kerti munkával foglalkoznak , ez természetes. Aztán rájöttem valamire ! Sokan hűtlenek lettek a blogjukhoz , vagyis észrevettem hogy inkább más közösségi oldalakon tartják egymással a kapcsolatot oda teszik fel a különböző csoportokhoz a recept fotóikat és ott reagálnak egymás receptjére. Igaz hogy beszoktam nézni én is oda, de ott csak egy kattintással lehet jelezni ha tetszik, nem annyira személyes. Majdnem elcsábultam én is gondoltam hogy a blogomat is megjelentetem ott, el is kezdtem nagy nehezen de elakadtam. Aztán arra gondoltam hogy mi szükségem van nekem arra? Ha néha napján megmutatok egy-egy receptet azokon az oldalakon az bőven elég.
Maradok én a takarékos receptjeimmel csak itt a blogomnál és aki akar úgy is megtalál!
Maradok én a takarékos receptjeimmel csak itt a blogomnál és aki akar úgy is megtalál!
Én sem vagyok fent ilyen közösségi oldalakon, csak egy-két gasztroblog gyűjtőoldalon. Én sem szeretem azt a bizonyos nagy közösségi oldalt, szerintem is személytelen. Sajnos a csapból is az folyik...(Facebook)
VálaszTörlésTeljesen igazad van!
VálaszTörlésÉn is keveset kommentelek, sőt gyakran csak átfutom a blogokat, de mióta dolgozom, gyerekeknek, iskola, különórák, sajnos nagyon kevés időm van.
Kedves Éva, én is feleslegesnek tartom, hogy a facebookon külön oldalt nyissak a receptjeimnek. Igaz minden nap felteszem oda is amit főztem, de ennél többet időt nem szentelek neki. Bevallom Neked, mostanában egyszerűen nincs kedven az Internet előtt ülni, én ezért kommentelek keveset.
VálaszTörlésSzia Évikém !
VálaszTörlésMajdnem úgy kezdtem, hogy megelőztél. Már nekem is eszembe jutottak hasonló gondolatok. Mindehhez tudnod kell, hogy évekkel ezelőtt én is fönn voltam a Facebook-ok, de akkor ment csak igazán a nagy facebook-os játékőrület. Egyszerűen nem lehetett szót váltani szinte senkivel úgy, hogy közben ne jött volna egy-egy kérés, kérelem, stb. Na ezt én nagyon hamar meguntam. Gondoltam bezárom a facebook-os fiókomat. Persze ezt én csak gondoltam, mert, hogy törölni nem lehetett, maximum hibernálni. Nem hagyott békén a tudat, ha egyszer feliratkozni fel lehetett, miért nem lehet a fiókot megszüntetni. Addig jártam utána, amig megtudtam, s végleg töröltem is magam.
Vannak, voltak családtagok, rokonság, akik sérelmezték hogy kiléptem, de egyáltalán nem érdekelt. Aztán már én is beláttam, ha egyszer ott akarnak üzenetet hagyni, hát engem nem zavar, ujra bekerültem ebbe a darálóba.
Egyéb okos, normális dolgot én sem láttam, mint hogy néha feltettem egy-egy receptemet. Viszont már hetek óta háborog a gyomrom, amikor elolvasok egy-egy megjegyzést, undorító, förtelmes szavakat, megjegyzéseket, mondatokat, egymást furkáló embereket.
Most pedig egy picit a blogról. Kb egy hónappal ezelőtt feltettem a blogomra egy egyszerű kis levesemet. Alig nyomtam meg az OK gombot, máris ott volt az eléső kommentelő egyetlen szóval, hogy "imádom". Na ez nekem kegyetlenül hamisnak érződött. Ennyi idő alatt még megnézni sem lehet valamit, nem hogy elolvasni.
Mint később kiderült meg volt az oka az aggodalmamnak. Megjelent egy újabb gyűjtő.
Megkérdezem én, mi a francnak annyi helyen lennünk?
S itt adok Neked igazat, én is maradok a saját kis egyszerű blogomnál, nem kell, hogy begyűjtsön senki. Ha nem lesznek olvasóim, látogatóim, akkor maximum írok magamnak -az utódaim részére- egy jó kis receptkönyvet blog formájában.
Bocsi, hogy ilyen hosszan ecseteltem a dolgokat, de teljesen egyetértek Veled.
Drága Éva,
VálaszTörlésÉn nem csábultam el. Csak a munka miatt nincs már annyi időm kommentelni. Amikor tudok azért benézek mindenkihez, akihez szoktam :)
Én sem látom értelmét a Facebook-ozásnak, mert nem szándékozom magam annyira kiadni, mint ahogy ott elvárják, már a regisztráció során is.
VálaszTörlésÉn sem nézegetek annyi gasztro oldalt és a kommentjeim is kevesebbek lettek, mert fontosabb elfoglaltságom van. Amúgy is az a véleményem, hogy ennek a gasztro blogolásnak semmi értelme és haszna csak az időt rabolja sokkal értelmesebb dolgoktól. Szüneteltem most a bejegyzéseim is, az sem érdekel ha kevesebb ezért a látogatóm.
Kedves Éva!
VálaszTörlésÉn nem csábultam el. Mert a bőség zavara a minőség rovására megy. Annyi helyen nem lehet teljesértékűen jelen lenni. Nekem elég a blog. A saját szórakoztatásomra készítem, meg hogy mások is jól érezzék magukat, ha olvassák a soraimat. Ennyi
tudok a drága időmből a virtuális világra szánni. Nekem a valós világom sokkal fontosabb.
Nálam valóban a kerti munkák beindulása az egyik oka, hogy kevesebbet kommentelek. A másik pedig, hogy már nagyon sok blogra felíratkoztam, és bár szeretném mindegyiket elolvasni, hozzászólni, sajnos nincs rá időm. A családom már így is sokallja a blogolásra fordított időt, lehet, hogy igazuk van.
VálaszTörlésÉs a kezdetkor én is úgy jártam, hogy annyira szerettem volna megmutatni a tortáimat "mindenkinek", hogy különböző közösségekbe beléptem, és némelyiktől már szabadulnék, de egyelőre nem sikerült törölni magam.Itt is az időtényező a fontos, mert magamtól kell rájönnöm, mit hogyan kell.
Hát most ennyi, de jó témát dobtál fel, lehetne még róla beszélni.
Itt vagyok én is, bár az utóbbi időben tényleg kicsit elveszve. De van mentségem. Vasárnapra várjuk Középsőmet és egész családját egy hétre látogatóba - hurrá, jönnek az unokáim (Ádámka még soha nem volt nálunk), így az utóbbi napokban intenzíven készülődünk. Egyrészt a munka, másrészt a házi munka teljesen leköt. Remélem elfogadod a "hiányzásom" igazolásának. Még ha meg is nézem minden nap ki mit főzött, nincs erőm mindenkinél kommentet hagyni. Bocsi. De azért figyelemmel kísérek majd minden blogot, hisz kikapcsolódásnak és ötletgyűjtésnek is nagyon szuper.
VálaszTörlésIgazad van Éva! Én is ezt tapasztalom és bizony, jó a következtetésed! Én fenn vagyok, de már bánom... Számomra semmi értelme! maradok én is a blognál, csak bővítem Barcelonával, meg egyebekkel!:DDD Lassan megfordul a tartalom és az üvegezés lesz "vendég" téma!:)
VálaszTörlésÉn szívesen olvaslak, amint van időm és sok receptet kipróbáltam tőled, köszönöm!:)
Évikém teljes mértékben igazad van. Én is benézek mindenkihez akihez szoktam, csak kevesebb időm van, kerti munka és a munkahelyemen is több van.
VálaszTörlésÉn sem Facebookozom, de államvizsga miatt kevés időm van blogozni, olvasni, kommentelni, de azért pihenésképpen benézek, mint most is. De nem lettem hűtlen a blogomhoz, sőt:)
VálaszTörlésEgyetértek gionettaval a valós világ nekem is fontosabb és ez már az induláskor is fontosabb volt, azóta csak megerősített ebben a véleményben a blogolás megismerése.
VálaszTörlésMindenkinek köszönöm őszinte megjegyzéseit !
VálaszTörlésÉn is kicsit blogválságban vagyok most, azért nem is jövök olyan gyakran senkihez, de már alakulnak a dolgaim. A Faceről csak annyit, hogy amikor elkezdtem az egész blogos világot megismerni, az tetszett benne, hogy végre egy hely, ahol nem két mondatban kell elintézni a mondandót, lehet beszélgetni, interaktívnak lenni és megismerni egymást, virtuálisan, mégis személyesebben.
VálaszTörlésAzok a blogok, akiket akkoriban szerettem, már fent vannak a Facen, többezer olvasóval, és már nem mint kedves ismerősökre tekintek rájuk, hanem celebekre. Ezért, hogy sorozatos nyelvvel éljek, elkaszáltam a blogjukat és nem is nagyon olvasom őket, inkább keresek kisebb látogatottságúakat, akik megőrizték a személyes hangvételt és tényleg törődnek egymással.
Kedves Éva!
VálaszTörlésŐszinte leszek. Én fent vagyok a közösségi oldalon, de nekem első a blog és a g-portál oldalaim, és utána kerül fel a f. oldalra a receptjeim.
Nemrég élek Pesten és az összes családom barátom vidéken lakik,és így jobban követik a receptjeimet, mert sokan fent vannak a f.
De nem vagyok hűtlen! :-)))))
Van amikor csak végig futok és nem kommentelek.
Egyenlöre nem áll szándékomba hűtlen maradni, én nagyon szeretem és örülök, hogy megismerhetek belőletek egy egy kis darabot ! :-)
Kedves Éva, én sem facebookozom, és másik közösségi oldalakon sem szerepelek, és nem is szeretnék! Veled egyetértésben nekem jó a blogolás, és maradok, ahol vagyok :) Mostanában én is is kevesebb bejegyzést teszek fel, és mások oldalait is csak 1-2 nap múltával nézem meg. Elég sok az egyéb elfoglaltságom, és a többi blogjaimon is nagy a lemaradásom, de igyekszem mindent pótolni.
VálaszTörlésKellemes vasárnapot nektek!
Drága Éva! Tökéletesen egyetértek veled! mármint amit a "másik" közösségi oldalról írtál! Én is kő keményen ellenállok neki, megvan róla a magán véleményem... Persze, értem én, hogy azért nyitottunk blogot, hogy másokkal megosszuk, azért van egy határ, és mint örömmel látom Nálad is! és ha olykor ritkábbak a kommentek, (én is észrevettem a saját oldalamon)gondolj arra, hogy a családod, és mi egy páran, azért figyelemmel kísérjük bejegyzéseidet.
VálaszTörlésNapi szinten maradok hűséges olvasod, ha nem is hagyok mindig megjegyzést!
Lencsilány, Ibcsi, Katalin Márti: Nagyon szépen köszönöm hogy megosztottátok velem öszintén a véleményeteket!
VálaszTörlésFelgyorsult a világ, már alig van az embereknek arra idejük, hogy részletesen kifejtsék a véleményüket.
VálaszTörlés(Jut eszembe, már jártam is ennél a bejegyzésnél, csak futva olvastam, szintén a fentiek miatt. Most visszajöttem) :-)
A "LIKE" is elmondhat mindent, de nem tudhatjuk, hogy őszinte-e (bár ez akár egy megjegyzésből sem biztos)
A blogbarátok meg blogbarátok maradnak, még akkor is, ha csak ritkán "találkoznak".
Arra azért találok időt, még ha visszamenőleg is, hogy elolvassam-megnézzem a számomra Fontosakat (akár "hangtalanul") :-)