Csak azért nosztalgiázom mert nagyon szép emlékeim vannak azokról az időkről mikor még csendesen vártam, majd vártuk a karácsonyt. Gyermekkoromban volt talán a legmeghittebb ünnep számomra gyermeki ártatlansággal vártam a Jézuskát . Karácsonyfánk nem volt túl cicomás, egyszerű szaloncukor volt rajta ami talán akkori időben 2 féle volt, és dísznek diót csomagolt édesanyám fényes csokipapírba. Gyertyák voltak feltéve a fára . Emlékeimben a karácsony előtti időszak annyira nem jellemző , édesanyámmal minden hétvégén templomba mentünk arra emlékszem, mert elég sokat kellett gyalogolni, de azt más alkalmakkor is megtettük. Adventi koszorú sem volt akkor még a családoknál. Nagyon szép emlékem van még a karácsonnyal kapcsolatosan a kántálásról. Falun laktak nagyszüleim és mi az unokák jártunk a faluban a szomszédokhoz, rokonokhoz megálltunk a kertkapuban és azt mondtuk:"Szabad a kis Jézuskát dicsérni?" ha azt mondták hogy : "szabad" akkor karácsonyi énekeket énekeltünk és kaptunk süteményt , almát, csokit.
Azok az idők mikor már saját családunk volt és készültünk arra, hogy a gyerekek mennyire fognak örülni a karácsonyfának és az alatta levő ajándéknak azok is emlékezetesek . Azok a csodálkozó szemek mikor az első karácsonyfáját látta meg a nagyobbik lányom 6 hónaposan, vagy a kisebbik lányom 1 évesen , azt nem lehet elfelejteni. Mint az sem mikor a kis unokám figyelte a karácsonyfa villogását először 3 hónaposan, az elmúlt évben pedig már meg is fogta a karácsonyfát!
Az idő így múlik. Nem tudom hogy miért pont most jöttek elő ezek az emlékek , hiszen karácsonyig azért még van időnk, de jó volt nosztalgiázni !
Miért van az, hogy a régi, sokkal egyszerűbb, szegényesebb karácsonyok kellemesebb emlékek? Talán azért, mert a szeretet volt túlsúlyban... Én tavaly írtam hasonló bejegyzést, pont most olvastam újra.
VálaszTörlésNosztalgiázni nagyon jó!!!
Gerdi: Én is így gondolom, akkor jobban tudtunk bárminek örülni. Az emberek egymáshoz való viszonya is egészen más volt.
VálaszTörlésJó érzés emlékezni !
Mindannyiunknak vannak régi emlékek,amikor más volt még a karácsony.Más időket élünk, próbáljuk megtalálni az arany középutat,hogy maradandó emlékekkel legyenek gazdagabbak a mi gyerekeink is,majd valamikor ők is így gondoljanak vissza a gyerekkorukra.
VálaszTörlésNagyon szép emlékeid vannak és régen még más volt a krácsony. Ma már sokkal anyagiasabb ez az ünnep, sajnos, az emberik elfelejtik az ünnepnek az igazi jelentését.. Még én is jártam kántálni gyerekkoromban, nagyon jó volt:)
VálaszTörlésAzok a régi karácsonyok szerényebbek, szegényebbek voltak. Talán szeretetben gazdagabbak mert szinte csak szeretetet tudtunk adni egymásnak és mi öten is voltunk gyerekek, így szeretet jutott bőven.
VálaszTörlésAzért Karácsonyfánk is volt saját készítésű, csomagolású cukorral, dióval.
Szép első adventi vasárnapot!
Én is úgy gondolom......a karácsony a szeretet és a család ünnepe......milyen jó is amikor a mézeskalács és a fenyő illata belengi a szobát!
VálaszTörlésJó visszagondolni a régi szép karácsonyokra... Nálunk is volt dió becsomagolva, meg alma, narancs is került néha fel a fára dísznek. Nem volt égősor, hanem gyertya volt, ami megint csak egyfajta hangulatot hozott. És úgy emlékszem mindig esett a hó... :)))
VálaszTörlésAleda: Jó visszaemlékezni, és szerintem ha mi úgy csináljuk akkor a gyerekeinknek is lesz mire emlékezniük!
VálaszTörléstrollanyu: Az biztos hogy anyagiasabb világot élünk most. Akkor tudod hogy milyen élmény volt a kántálás?
Jutka:Mindent meglehetett oldani szolidabban is,de az biztos hogy rokoni kapcsolat is akkor más volt jobban összetartottak.További szép estét kívánok nektek!
Nagymamis: Csak arról kéne hogy szóljon !
Csilla: Valóban ha belegondolok szinte mindíg esett a hó karácsonykor!
Sziasztok!Bocsi hogy ide kotyogok de ez a téma magával ragadott.Sokat jövök olvasok,de most megállok.Régen a karácsony szegény volt de igazi ünnepnek számított.Igen a kántálás hát beleborzongok ma is ,istenem de szép volt.akkor emlékeim szerint mindig ropogós hó volt.Na és az éjféli mise,ahova jöttek a betlehemesek,és énekelték zengő hangon "Fel nagy örömre".Az egyetlen ajándék a karácsonyfa volt rajta a 22 ft-os szaloncukor/ÓÓ de finom is volt/.Sok gyerekes családban ünnepen főztek töltött káposztát,sütöttek annyi kalácsot hogy minden gyerek annyit ehetett amennyit birtak.Hol van ez már.Mit nem adnék egy régi szenteste hangulatért.Hiába igyekszem manapság már nem megy azaz nem ugyanaz.Mégegyszer bocsi de jó volt olvasni és irni a régi emlékekről
VálaszTörlésMindannyiunk életében vannak szép és meghitt pillanatok, amikre mindig jó visszaemlékezni. Bízom abban, hogy az én fiam is sok ilyen élményekkel gazdagodik majd!
VálaszTörlésnyanyus: Üdvözöllek! Nagyon örülök hogy elmondtad a véleményedet! Teljes mértékben egyetértek olyan mint régen volt olyan hangulat már most nincs. Próbáljuk hangulatossá tenni a tőlünk telhetőt megtesszük, de nem az az értelme az egésznek mint akkor volt!
VálaszTörlésMárti: Biztosan lesz a kisfiadnak is olyan szép élménye mint ami nektek volt! Hiszen ez rajtunk felnőtteken is múlik!
Jó olvasni ezeket a sorokat, mert már unokáink vannak, és ők is inkább baba korukban élvezték csodálkozó nagyra nyílt szemmel a karácsonyfát. Az én kisebbik fiam, úgy indult el, -karácsonyi születésű-az első születésnapján, meglátta a karácsonyfát és elindult feléje mint egy tank. Hát felejthetetlen élmény volt.
VálaszTörlésA két fiam a mai napig izgalommal készülődnek a karácsonyra, mintha még mindig kisfiúk lennének.Jobban izgulnak mint az unokák. Nálunk is az illatok adták meg a karácsonyi boldogságot, és egyáltalán nem az ajándék. Az csak hozzá tartozott a karácsonyhoz. Csak azt nem tudom, hogy miért nem lehet kapni a régi igazi szaloncukrot. A narancsízű volt a legfinomabb.Ezt nagyon hiányolom. Mi még vattát is teregettünk az ágakra, hó gyanánt. Nagyon szép volt. És az égő gyertyák a fákon, külön illatuk volt, és a csillagszóró. Abból mindig sok volt a fán.Bocs, hogy én is ilyen hosszan kapcsolódtam a témához, de nagyon jólesett. Az unokáimnak azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy ki hozza az ajándékot, hanem az, hogy hinni kell benne, hogy van Mikulás, és Jézuska, akkor még 70 éves korukban is élvezni fogják az ünnepeket. Mert én a mai napig hiszek benne. Hát.. ez a lényege. Köszönöm a türelmet:))
Visszatértem olvasni mások emlékezését.Valóban nem az a fontos ki hozza az ajándékot.Most elmesélem egy aranyos történetet 20 évvel ezelőtt történt.Az oviban ahol dolgoztam több alkalommal voltam mikulás,de rafinált gyerkőcök hol a kezem hol a fülbevalóm de volt aki a cipőmet ismerte fel.Egyik daduska megkért ugyan menjek már el hozzájuk este legyek télapó.Ez igy volt 2 évben harmadik évben anyuka eldöntötte elmondja a kisfiának nincs télapó.Odaadta az ajándékot és elkezdte mondani hogy....A végén a gyerek könnyes szemmel visszaadta az ajándékot hogy akkor az nem is kel.Egész délután búskomoran bámulta az ablakot.Anyuka sírva hívott ,nálad van a mikulás ruha?,Ha istent ismersz gyere el.Apuka jött kocsival elvitt én az ajtóig mentem bezörögtem szokásos ceremónia.Az a boldogságot látni kellett volna.Most is könny szökik a szemembe ha rá gondolok.A gyerek tudta hogy én vagyok de hinni akart.Szóval a hit nagy dolog.Csodákra képes.Köszönöm hogy elmondhattam.
VálaszTörléstücsi: Jó volt olvasni amit írtál. Valóban vatta csomók is voltak a fán és mennyi csillagszóró? Nem tudom az utóbbi időben szinte nem is használunk csillagszórót, pedig milyen jó illat volt attól is. Gyerekként már 10 éves voltam mikor a barátnőm elárulta hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékokat.Sírva mondtam édesanyámnak hogy milyen buta a barátnőm hogy mit mondott! Akkor kicsi csalódás volt, valóban addig jó még őszintén hisszük. Felnőtt fejjel is kell hinni és addig jó !
VálaszTörlésnyanyus: Nagyon örülök, hogy vissza tértél. Meghatottan olvastam soraidat, mert sok hasonlóságot véltem felfedezni történetedben.Édesanyám szintén dadus volt és az óvodában mikulás szerepét játszotta szintén. Már nagyobb voltam én is résztvettem ezeken az ünnepélyeken és azok a csodálkozó szemek a gyerekeknél egyszer az egyik kicsi megszólalt:" ez olyan mint a daduska néni hangja?" Szegény anyu alig tudta megállni hogy elne nevesse magát. Nagyon szép a történeted és megható. Nem vagyok notorius templomba járó, de mindíg is azt mondtam hogy hinni és bizni kell !
Idénre is ilyen csodálatos karácsonyt és készülődést kívánok Neked! Boldog Adventet! Ja és szép az új blog ruci is ;)
VálaszTörlésPanna: Nagyon szépen köszönöm! Viszont kívánok neked én is minden szépet és jót!
VálaszTörlés