2011. november 27., vasárnap

Régi idők emlékére !

                                                                                     
Csak  azért nosztalgiázom mert nagyon szép emlékeim vannak  azokról az időkről  mikor még  csendesen vártam, majd vártuk a karácsonyt.   Gyermekkoromban   volt  talán a legmeghittebb ünnep számomra   gyermeki ártatlansággal vártam a Jézuskát . Karácsonyfánk nem volt túl cicomás, egyszerű  szaloncukor volt rajta  ami talán akkori időben 2 féle  volt, és dísznek  diót csomagolt édesanyám  fényes csokipapírba. Gyertyák voltak feltéve a fára . Emlékeimben a karácsony előtti időszak annyira nem  jellemző , édesanyámmal minden hétvégén templomba mentünk arra emlékszem, mert elég sokat kellett gyalogolni, de azt más alkalmakkor is megtettük.  Adventi koszorú sem volt akkor még  a családoknál. Nagyon szép emlékem van még a karácsonnyal kapcsolatosan a kántálásról. Falun laktak nagyszüleim  és mi az unokák  jártunk a faluban a szomszédokhoz, rokonokhoz megálltunk a kertkapuban és azt mondtuk:"Szabad a kis Jézuskát dícsérni?" ha azt mondták hogy : "szabad" akkor  karácsonyi  énekeket  énekeltünk és kaptunk süteményt , almát, csokit.
Azok az idők mikor már  saját családunk  volt  és készültűnk arra, hogy a gyerekek mennyire fognak örülni  a karácsonyfának  és az alatta levő ajándéknak  azok is  emlékezetesek . Azok a csodálkozó szemek  mikor az első karácsonyfáját  látta meg a  nagyobbik lányom  6 hónaposan, vagy  a kisebbik lányom 1 évesen , azt nem lehet elfelejteni.  Mint az sem mikor a kis unokám  figyelte a karácsonyfa villogását   először  3 hónaposan,  az elmúlt évben  pedig már meg is fogta a karácsonyfát!
Az idő így múlik. Nem tudom hogy miért pont most jöttek elő ezek az emlékek ,  hiszen karácsonyig azért még van időnk, de jó volt  nosztalgiázni !
                                                                             

16 megjegyzés:

Gerdi írta...

Miért van az, hogy a régi, sokkal egyszerűbb, szegényesebb karácsonyok kellemesebb emlékek? Talán azért, mert a szeretet volt túlsúlyban... Én tavaly írtam hasonló bejegyzést, pont most olvastam újra.
Nosztalgiázni nagyon jó!!!

Éva írta...

Gerdi: Én is így gondolom, akkor jobban tudtunk bárminek örülni. Az emberek egymáshoz való viszonya is egészen más volt.
Jó érzés emlékezni !

Aleda írta...

Mindannyiunknak vannak régi emlékek,amikor más volt még a karácsony.Más időket élünk, próbáljuk megtalálni az arany középutat,hogy maradandó emlékekkel legyenek gazdagabbak a mi gyerekeink is,majd valamikor ők is így gondoljanak vissza a gyerekkorukra.

trollanyu írta...

Nagyon szép emlékeid vannak és régen még más volt a krácsony. Ma már sokkal anyagiasabb ez az ünnep, sajnos, az emberik elfelejtik az ünnepnek az igazi jelentését.. Még én is jártam kántálni gyerekkoromban, nagyon jó volt:)

Jutka írta...

Azok a régi karácsonyok szerényebbek, szegényebbek voltak. Talán szeretetben gazdagabbak mert szinte csak szeretetet tudtunk adni egymásnak és mi öten is voltunk gyerekek, így szeretet jutott bőven.
Azért Karácsonyfánk is volt saját készítésű, csomagolású cukorral, dióval.
Szép első adventi vasárnapot!

Nagymamis írta...

Én is úgy gondolom......a karácsony a szeretet és a család ünnepe......milyen jó is amikor a mézeskalács és a fenyő illata belengi a szobát!

Csilla írta...

Jó visszagondolni a régi szép karácsonyokra... Nálunk is volt dió becsomagolva, meg alma, narancs is került néha fel a fára dísznek. Nem volt égősor, hanem gyertya volt, ami megint csak egyfajta hangulatot hozott. És úgy emlékszem mindig esett a hó... :)))

Éva írta...

Aleda: Jó visszaemlékezni, és szerintem ha mi úgy csináljuk akkor a gyerekeinknek is lesz mire emlékezniük!
trollanyu: Az biztos hogy anyagiasabb világot élünk most. Akkor tudod hogy milyen élmény volt a kántálás?
Jutka:Mindent meglehetett oldani szolidabban is,de az biztos hogy rokoni kapcsolat is akkor más volt jobban összetartottak.További szép estét kívánok nektek!
Nagymamis: Csak arról kéne hogy szóljon !
Csilla: Valóban ha belegondolok szinte mindíg esett a hó karácsonykor!

nyanyus írta...

Sziasztok!Bocsi hogy ide kotyogok de ez a téma magával ragadott.Sokat jövök olvasok,de most megállok.Régen a karácsony szegény volt de igazi ünnepnek számított.Igen a kántálás hát beleborzongok ma is ,istenem de szép volt.akkor emlékeim szerint mindig ropogós hó volt.Na és az éjféli mise,ahova jöttek a betlehemesek,és énekelték zengő hangon "Fel nagy örömre".Az egyetlen ajándék a karácsonyfa volt rajta a 22 ft-os szaloncukor/ÓÓ de finom is volt/.Sok gyerekes családban ünnepen főztek töltött káposztát,sütöttek annyi kalácsot hogy minden gyerek annyit ehetett amennyit birtak.Hol van ez már.Mit nem adnék egy régi szenteste hangulatért.Hiába igyekszem manapság már nem megy azaz nem ugyanaz.Mégegyszer bocsi de jó volt olvasni és irni a régi emlékekről

Márti írta...

Mindannyiunk életében vannak szép és meghitt pillanatok, amikre mindig jó visszaemlékezni. Bízom abban, hogy az én fiam is sok ilyen élményekkel gazdagodik majd!

Éva írta...

nyanyus: Üdvözöllek! Nagyon örülök hogy elmondtad a véleményedet! Teljes mértékben egyetértek olyan mint régen volt olyan hangulat már most nincs. Próbáljuk hangulatossá tenni a tőlünk telhetőt megtesszük, de nem az az értelme az egésznek mint akkor volt!
Márti: Biztosan lesz a kisfiadnak is olyan szép élménye mint ami nektek volt! Hiszen ez rajtunk felnőtteken is múlik!

tücsi írta...

Jó olvasni ezeket a sorokat, mert már unokáink vannak, és ők is inkább baba korukban élvezték csodálkozó nagyra nyílt szemmel a karácsonyfát. Az én kisebbik fiam, úgy indult el, -karácsonyi születésű-az első születésnapján, meglátta a karácsonyfát és elindult feléje mint egy tank. Hát felejthetetlen élmény volt.
A két fiam a mai napig izgalommal készülődnek a karácsonyra, mintha még mindig kisfiúk lennének.Jobban izgulnak mint az unokák. Nálunk is az illatok adták meg a karácsonyi boldogságot, és egyáltalán nem az ajándék. Az csak hozzá tartozott a karácsonyhoz. Csak azt nem tudom, hogy miért nem lehet kapni a régi igazi szaloncukrot. A narancsízű volt a legfinomabb.Ezt nagyon hiányolom. Mi még vattát is teregettünk az ágakra, hó gyanánt. Nagyon szép volt. És az égő gyertyák a fákon, külön illatuk volt, és a csillagszóró. Abból mindig sok volt a fán.Bocs, hogy én is ilyen hosszan kapcsolódtam a témához, de nagyon jólesett. Az unokáimnak azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy ki hozza az ajándékot, hanem az, hogy hinni kell benne, hogy van Mikulás, és Jézuska, akkor még 70 éves korukban is élvezni fogják az ünnepeket. Mert én a mai napig hiszek benne. Hát.. ez a lényege. Köszönöm a türelmet:))

nyanyus írta...

Visszatértem olvasni mások emlékezését.Valóban nem az a fontos ki hozza az ajándékot.Most elmesélem egy aranyos történetet 20 évvel ezelőtt történt.Az oviban ahol dolgoztam több alkalommal voltam mikulás,de rafinált gyerkőcök hol a kezem hol a fülbevalóm de volt aki a cipőmet ismerte fel.Egyik daduska megkért ugyan menjek már el hozzájuk este legyek télapó.Ez igy volt 2 évben harmadik évben anyuka eldöntötte elmondja a kisfiának nincs télapó.Odaadta az ajándékot és elkezdte mondani hogy....A végén a gyerek könnyes szemmel visszaadta az ajándékot hogy akkor az nem is kel.Egész délután búskomoran bámulta az ablakot.Anyuka sírva hívott ,nálad van a mikulás ruha?,Ha istent ismersz gyere el.Apuka jött kocsival elvitt én az ajtóig mentem bezörögtem szokásos ceremónia.Az a boldogságot látni kellett volna.Most is könny szökik a szemembe ha rá gondolok.A gyerek tudta hogy én vagyok de hinni akart.Szóval a hit nagy dolog.Csodákra képes.Köszönöm hogy elmondhattam.

Éva írta...

tücsi: Jó volt olvasni amit írtál. Valóban vatta csomók is voltak a fán és mennyi csillagszóró? Nem tudom az utóbbi időben szinte nem is használunk csillagszórót, pedig milyen jó illat volt attól is. Gyerekként már 10 éves voltam mikor a barátnőm elárulta hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékokat.Sírva mondtam édesanyámnak hogy milyen buta a barátnőm hogy mit mondott! Akkor kicsi csalódás volt, valóban addig jó még őszintén hisszük. Felnőtt fejjel is kell hinni és addig jó !
nyanyus: Nagyon örülök, hogy vissza tértél. Meghatottan olvastam soraidat, mert sok hasonlóságot véltem felfedezni történetedben.Édesanyám szintén dadus volt és az óvodában mikulás szerepét játszotta szintén. Már nagyobb voltam én is résztvettem ezeken az ünnepélyeken és azok a csodálkozó szemek a gyerekeknél egyszer az egyik kicsi megszólalt:" ez olyan mint a daduska néni hangja?" Szegény anyu alig tudta megállni hogy elne nevesse magát. Nagyon szép a történeted és megható. Nem vagyok notorius templomba járó, de mindíg is azt mondtam hogy hinni és bizni kell !

Panna írta...

Idénre is ilyen csodálatos karácsonyt és készülődést kívánok Neked! Boldog Adventet! Ja és szép az új blog ruci is ;)

Éva írta...

Panna: Nagyon szépen köszönöm! Viszont kívánok neked én is minden szépet és jót!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...