Kibédi
Ervin:
Ahogy
a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem
mintha köd borulna rám,
Ahogy az
éjjelek lehűlnek
Mind
gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly
sokszor elhalasztottam
Elmondanám,
mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá
tenném mit mulasztottam,
De nem
lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi
mindent nem tettem meg!
Még nem
késő, te még megteheted
Megőszülve
is maradj gyermek
Minden kedves bloglátogatómnak ki a napokban erre jársz.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése