Szombati napom elmesélve dióhéjban !

                                                  Ebbe az iskolába jártunk  l967- l971 évben.

Nagyon nagy izgalommal készültem  erre a napra. Amint írtam már,  érettségi találkozónk volt a 40 éves.
Eltudom valamennyire mesélni, de  kamerával kellett volna felvenni azt a pillanatot mikor  tegnap először 40 év  után találkoztunk.  Annyit nevettünk, találgattuk hogy ki- kicsoda? Egymásra néztünk:" - te ki vagy?- várjál- beugrik- mindjárt". Ezek a szavak  voltak a jellemzőek. Volt aki  tablóképet  hozta a kezében és úgy azonosította be a másikat. Személy szerint én lemagáztam egy fiú osztálytársamat. Annak idején egy vékony szikár fiú volt, most egy derék meglett férfi, azt hittem valami vendég. Találgattuk egymás ellen , akik már megérkeztek és jöttek a többiek hogy ki -kicsoda? Tanáraink is nagyon sokat változtak , természetesen  az ők fejük felett is elszállt .  Az iskolánk is nagyon sokat fejlődött ez alatt az idő alatt. Nagyon szép modern lett. Mikor már mindenki megjött, az iskola aulájában van egy emléktábla ami előtt 1 perces  néma fejhajtással emlékeztünk a volt tanárainkra és osztálytársainkra akik már sajnos nem lehetnek velünk, majd koszorút helyeztünk el a táblára.  Ezután  félkörbe álltunk és az egyik osztálytársnőm gitárkíséretével elénekeltünk egy angol  dalt ami az bucsúzásról szól. Az aulában  a lépcsőn készítettünk csoportképet. Ezután egy jelenleg is ott tanító tanár  bemutatta az iskola új részlegét, majd felmentünk a volt osztálytermünkbe. Osztályfőnöki órát tartottunk, még jelentett is tanárunknak a volt osztálytitkárunk. Ezután névsor szerint mindenki elmondta  a vele történteket  röviden, majd a megjelent tanáraink is beszámoltak  az elmúlt évekről.  A terefere után megszerveztük hogy mindenki kocsival  tudjon a vendéglőbe eljutni. Nagyon szép helyen voltunk, hangulatos belső helyiség volt lefoglalva  részünkre./Maga a környék ahol voltunk számomra nem volt ismeretlen, mivel  nem olyan messze ehhez a helyhez laktunk  régen./

Az étteremben először egy pohár pezsgőt kaptunk amivel köszöntöttük egymást és a tanárokat, majd vegyes tál volt felszolgálva, és utána egy pohár fagyi, Természetesen gyümölcslé és aki akart bor is volt.
A vacsora után előkerültek a  régi fotók ami körbejárt, és a volt emlékek, ami általában így kezdődött:"emlékszel mikor...?" Sokat nevettünk, saját magunkon, mikor rájöttünk, hogy már van aki restül hal, lecsepegtette az ételt a ruhájára.Szóval magunkat nevettük ki! Az az osztálytársnőm  aki gitározott, még egy harmonikát is hozott magával. Ekkor aztán elkezdtünk dalolni, nagyon jó hangulat lett. Azokat az énekeket amit régen mikor suliból jártunk szüretre és útközben  a vonaton énekeltünk, végig vettük -amire emlékeztünk. A volt angol tanárunk a  bulizásunk végéig kitartott velünk énekelt. Este 1/2 9 volt mikor elköszöntünk egymástól, hogy mikor találkozunk legközelebb azt nem beszéltük meg,  de abban egyeztünk meg hogy nem sok időt hagyunk ki  a mostani találkozásunkhoz mérten.

Ahol voltunk étteremben a vár mellett van, mikor elindultunk már ki volt világítva!
/ A fotókat az internetről választottam ki ! Készült nagyon  sok  fotó, de azt csak később kapjuk meg/

                                                   Röviden ennyi történt ami örök emlék marad!