2012. október 10., szerda

Lekváros-túrós gombóc "Ízőrzők" Kisnána

 Hozzávalók:30 dkg. krumpli,  2 marék liszt, 1 tojás sárgája, csipet só, 2 púpozott ek. szilvalekvár, 1,5 ek. túró, öntethez: 3 dkg. margarin  1,5 dl tejföl, + 10 dkg. túró.
Elkészítése: Héjában megfőztem a krumplit, megpucoltam krumplinyomón áttörtem hagytam kihűlni. Ezután tettem hozzá  csipet sót a tojás sárgáját és a lisztet. A receptben így volt megadva hogy marékkal ennyit tettem de érezni lehet hogy mi az a mennyiség amitől jól gyúrható és nyújtható tészta lesz.  Kinyújtottam és nagyobb pohárral kiszaggattam a tésztát aminek a közepébe  tettem tk. a / 2 ek. lekvár és a 1,5 ek. túró / keverékéből. Gombócokká formáltam a tésztát majd forrásban lévő vízbe pakoltam . Mikor feljött a víz tetejére akkor szedtem ki szűrőkanállal ( én leszoktam öblíteni  a gombócokat is). A margarint megmelegítettem amibe tettem a tejfölt és kicsit kisütöttem ezt öntöttem a gombócokra majd kevés túrót is tettem még rá. Tálaláskor megszórtam fahéjas porcukorral.
Ui: Mivel még ilyen párosításban nem készítettem gombócot nagyon kíváncsi voltam hogy milyen az íze? Csak ajánlani tudom, akinek ez szintén ismeretlen  hogy egyszer próbáljátok ki mert nagyon finom!                                                                                   

14 megjegyzés:

judit60 írta...

Ez nem járja, mindig így délfele nézem a blogodat, és mindig megéhezek,olyan finomakat főzöl.

Czakó Mariann írta...

Hú, de megéheztem, imádom a szilvalekvárt ! Nagyon finom lehet! Jó étvágyat hozzá! :)

Katalin írta...

Így délután, vacsora előtt is jól jönne :))

marisz57 írta...

Ezt a párosítást még én se kóstoltam, de ha mered ajánlani, egyszer kipróbálom, hisz külön-külön mindkettőt szeretjük.

Gabriella írta...

Nagyon tudnék falatozni belőle... :)

hankka írta...

Érdekes párosítás a lekvár-túró, de ha azt mondod, finom, érdemes lesz próbálkozni vele! :)

Gerdi írta...

Lekváros gombócot már készítettem, de túróval együtt nem. Pedig de fincsi lehet!

Illéskrisz Konyhája írta...

Vinném magammal ebédre. A főzelék után pont jó lenne!

Okki írta...

Szeretjük a gombócot bármilyen formában és ízesítésben. Elmentem a receptet, egyszer majd ezt is kipróbálom. :)

Éva írta...

judit60: Nekem este mikor nézegetem a blogokat szintén ilyen érzésem van!Köszi!
Czakó Mariann: A szilvalekvár nekem is a kedvencem! Köszi!
Katalin: Elhiszem, de nem tudom hová is küldjem?:-))
marisz57: Most készítettem én is először, de nekem nagyon ízlik!
Gabriella: Miért nem szóltál?:-)) Köszi!
hankka: Érdemes egyszer kipróbálni, mert finom!
Gerdi:Ezért szeretem ezt a műsort mert érdekes felfedezéseket találok bennük és még finom is!
Illéskrisz Konyhája: Azt elhiszem, de mire odaérne már vacsorára is késő lenne!
Okki: Majd akkor megtudod hogy milyen finom!

Panna írta...

Érdekesnek tűnik, desszertnek jöhetne is :)

Wattacukor írta...

6 éve lakom Kisnánán, láttam már én is a műsort, de már rég és nem is jegyeztem meg a recepteket. Viszont kb egy hete beszélgettünk egy ismerőssel, aki említette ezt a gombócot, ugyanígy túró és lekvár keverékével töltve. Amit pedig ráöntenek, úgy hívják vajalja. Nekem úgy mondta, hogy lassú tűzön kell készíteni és elég sokáig, 10-15 percig folyamatosan kevergetve. Még nem ettem ilyet, de úgy érzem, lassan eljön az ideje!

Egyébként nagyon szeretem a blogodat, jó ötletek vannak rajta összegyűjtve :)

Vaszil írta...

Kedves Éva, a kisnánai vajalja helyes receptje, úgy, hogy el is készíthesse az olvasó:

- nem margarint, hanem vajat használunk, egy 10 dkg-os teavajat

-a vajat felolvasztom kis lábasban, majd az olvadt vajba beleteszek egy kis doboz (175 g) 20 %-os tejfölt, ha már igazi, még zsírosabb házi tejfölöm nincs

- közepes lángon, eleinte lassú kevergetés mellett főzöm

- az egész eleinte egy zöldes-sárgás, savós trutyinak látszik, és sokáig kell kevergetni, de tilos otthagyni, folyamatos jelenlétet kíván

- amikor a tejfölben lévő fehérje elkezd túrósodni, és egyre kisebb csomókba, majd apró gömböcskékbe összeállni, akkorra már áttetszővé válik a zsiradék (vaj) is

- ekkor szigorúan takarékra venni, és folyamatosan kevergetni

- mikor az apró túrószemcsék a vajfehér színből kezdenek a zsemle-sárgába átmenni, és kezd az anyag próbálkozni a leragadással, akkor - kb. a halvány barnássárga színnél - azonnal le kell venni a tűzhelyről, nem elég csak lekapcsolni a gázt, mert a lábas alatti átforrósodott vas melege is sok neki, és ekkor még keverni kell kicsit, hogy megnyugodjon az anyag

- ekkor kész a vajalja, ami itt-ott le is ragad akár (ezért beszélünk a vaj aljáról), nos ekkor, frissen, tálalás előtt öntjük rá az ételre.

Az illata mennyei, az íze csodás. Aki egyszer evett belőle, többé nem felejti el. Jó étvágyat!

Éva írta...

Panna: Akkor most küldjek vagy ne?
Wattacukor: Üdvözöllek! Van egy ilyen Ízőrzők link gyűjteménye abból szoktam válogatni, van mikor a műsort is nézem nagyon finomak vannak benne. Ezt a szót hogy vajalja nem láttam nem hallottam biztos fiatal készítette és már ő nem így hívja? Nagyon finom lett ízlik nagyon! Köszi örülök hogy tetszik a blogom!
Vaszil: Üdvözöllek!Örülök hogy leírtad a helyes receptet én csak úgy egy Ízőrzők linkjéből írtam le, valószínűnek tartom hogy ott is vaj volt írva csak én mindent margarinnal készítek. Vajalja szó az biztos hogy nem szerepelt benne, de most már ezt is tudom. Azért hogy margarinnal készítettem szerintem semmit nem rontott az állagán, mert ahogy írod pont olyan volt mikor csináltam. Az íze pedig csodás, nekem nagyon ízlett! Köszi mégegyszer!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...