Régi magyar fűszerféle, a
majoránna: különleges ízt, friss zamatot ad ételeinkben. Kitűnően ízesíthetők vele levesek-burgonyaleves, gombaleves,- főzelékeink közül a kelkáposzta, a savanyú burgonya, de különleges ízt ad a csirke töltelékének. Bedörzsölhetünk vele sült húsokat, csirke, kacsa. Nélkülözhetetlen disznóölésnél a hurkafélék, pástétomok ízesítésénél.
Borsfű: vidéken borsikafűnek is nevezik. Kiválóan alkalmas fekete bors pótlására, akinél kímélni kell a gyomrot. Minden olyan ételt ízesíthetünk borsikafűvel , amelyet különben borssal ízesítünk.
Kömény és édeskömény: Kenyér, cipó és tésztafélék ízesítésére használják, sós süteményekre hintik .A kömény főzelékek fűszerezésére is bevált kelkáposzta, saláták ízesítésére használják: cékla, káposzta, burgonyasaláta. Jó ízt ad a párolt káposztának. Húslevesbe, gulyáslevesbe, tojáslevesbe, mindig tegyünk egy-egy mokkáskanállal ebből a fűszerből.
Babérlevél: Ez a fűszer is alkalmas a tojásleves, gulyásleves, savanyú halleves, paradicsomleves, ízesítésére. De nem hiányozhat a burgonyafőzelékből és a különböző savanyú káposztából készült ételekből sem. A savanyúság készítésénél is használjuk :uborka, apró tök, zöld paradicsom.
Szintén savanyúsághoz alkalmazzuk a
koriandert, a mustármagot, a kaprot, a borókabogyót. A borókabogyó kitűnőízt ad a sertés- vagy vadsültnek, és nem hiányozhat a pácléből sem. Szintén a vadpáchoz kitűnő a borsfű, a bazsalikom, a kakukkfű, az izsóp és a fehér mustár keveréke. Főleg az őz- és a szarvashús ízesítésére szolgál.
Sáfrány: évszázadokon keresztül a világ legnépszerűbb fűszere volt. Ma is használjuk húsleves, zöldségleves, különféle mártások, főzelékek ízesítésére, de teszik krémekbe, tésztákba is, hogy szép aranyszínűre fesse.
Szerecsendió: egy csomag belőle évekre elég. Kitűnő ízű lesz például krumplis fánkunk vagy bármilyen zsírban sült krokett ( hal- gomba- vagy tojáskrokett), ha összegyúrás előtt kevés szerecsendiót reszelünk bele. De szokták a szerecsendiót különféle salátákra-burgonya- és zellersaláta - is ráreszelni.
Fahéj: tésztafélé ízesítésére használjuk, amit egészben vagy törött formában árulnak az üzletekben. Megtörve mézeskalács, diós piskótatészta, almás lepény, kelt csiga fűszerezésére szolgál, de porcukorral keverve jó ízű lesz tőle a meghintett tejbedara, tejberizs vagy a zsírban sült fánk is. A fahéjat egészben főleg gyümölcslevesek, -mártások és -kompótok ízesítésére használjuk: főleg a meggy, a szilva, az alma ízét egészíti ki kellemesen.
Szegfűszeg: kimondottan a szilvából készült kompót, savanyúság ízesítésére, de megtörve mézeskalácsba, fűszeres tésztába is teszik. Egy-két szem szegfűszegtől zamatossá válik a húsleves vagy párolt hús is.
Sajnos csak piacokon, kofáknál találhatunk rá két értékes fűszerfélénkre: a
tárkonyra és a csomborra.
A tárkonnyal főleg bárány- és birkahúst ízesíthetünk: az erdélyi tárkonyos báránysült, a tárkonyos bárányleves messzi földön híres. A csombor szintén Erdélyből került a magyar konyhára, elsősorban édes káposztát, lucskos káposztát ízesítik vele. (A csombort bizonyos mértékig pótolni lehet a gyógynövényboltban kapható borsfűvel).
Végezetül íme egy jól bevált , régi pástétomfűszer-keverék, melyet vad-illetve májpástétom fűszerezésére használhatunk. Egyenlő arányban kell venni az alábbi fűszerféléket, és összetörve alaposan elkeverni: koriander, köménymag, borsfű, bazsalikom, kakukkfű, fehér mustár, majoránna, boróka, orvosi zsálya, fodormenta, édesgyökér, paprika. Ebből a keverékből a pástétomra 1-2 mokkás kanállal kell keverni, és máris érezhető lesz a kitűnő íz.
A fűszernövények használatánál ügyeljünk arra, hogy csak ízük maradjon az ételben, a bogyókat, füveket szűrjük ki belőle, mert nem kellemes, ha fogunk közé akadnak. Ezért érdemes egy gézből varrni zacskót, vagy ún. teatojásba zárni a fűszereket és így tenni az ételbe.
Minden fűszer ételünk megízesítésére szolgál annak mennyiségét mi döntjük el!
