Magamról még pár dolog !

Már hosszú ideje érlelődik bennem  amit most szeretnék veletek megosztani.  Ez nem recept, de talán  mégis a megpróbáltatásokhoz való recept és erőt adhat valakinek ahhoz hogy soha nem szabad feladni.  Sok mindent megtudtatok már  szokásaimról  azt hogy az életem talán ezidáig végig arról szólt hogy  állandóan mennyire beosztónak kellett lennem. Természetesen nem csak ebből áll az  életem. Amit eddig nem mondtam el az az  előre várható és  amit előre nem tudunk megpróbáltatásokról szól. Abban nagy szerencsém van   kódoltan úgy születtem hogy  mindig  elfogadtam  ami történt velem és próbáltam  azon nem túl sokat töprengeni. Részletekbe nagyon nem szeretnék bonyolódni, röviden csípőficammal születtem. Mikor férjhez mentem  nagyon foglalkoztatott hogy nem fogok tudni szülni. Sikeresen megszültem minden komplikáció nélkül két gyermekemet. Teltek az évek problémám volt a lábaimmal nagyon tönkrement  mind a két csípőmet  megműtötték először 1999-ben majd  2000-ben  csípőprotézist kaptam. Nem volt könnyű a felépülésem  de akartam hogy  mindent megtudjak csinálni. Emlékszem mikor a második műtétem után haza kerültem  fejembe vettem hogy gombócot csinálok, nem is tudom hogy miért pont azt hiszen azzal elég sokat kell állni .Izzadtam, de sikerült. Soha nem gondoltam arra hogy bármiben akadályozhat majd engem ez a két műtét.  Annyira felerősödtem igaz egy bottal jártam /jelenleg is/ visszahívtak dolgozni 4 órásként. Örültem neki  hogy mehettem dolgozni.  Pár évig  dolgoztam mikor egyik reggel  mikor készültem a munkába éreztem, hogy erősen fáj a fejem és félre húzott. Gondoltam biztos magas a vérnyomásom, busszal bementem a munkahelyemre/ Kórházban belgyógyászaton  dolgoztam/ mondtam ott a munkatársaimnak hogy egy kicsit nem jó a közérzetem, de már akkor észrevették hogy félreállt a szám. Vérnyomásmérés,  CT-re mentem kiderült hogy Stroke -t ért.  Tisztában voltam mi ez, pár napig  infúsíora hordott a lányom, ami a munkám volt  a gépelés szinte teljesen kiesett, újra kellett tanulnom. Akkor abban az állapotomban csak az volt előttem hogy minél hamarabb megtanulni megint gépelni. Itthon  a gépen gyakoroltam(mappám címe:megakarok gyógyulni)  nem tudom mennyi oldalt írtam azzal teli hogy "egészséges akarok lenni "... hosszú oldalakat írtam ezzel teli.  Mert vallom azt hogy akarni kell! Annyira megtanultam ismét a gépelést hogy visszamentem dolgozni  közben gyógytornára jártam. Még két évet dolgoztam mikor  eljöttem munkahelyemről, mert eléggé fárasztónak éreztem már.   Ez a betegség  a stroke érintette a szememet is  ami azt okozta  hogy  pár év múlva  az egyik szemem / született rövidlátó vagyok  nem is kicsit/ előtt foltok jelentek meg. Szemészet és  megint a bizonytalanság és a gyakorlott  gépelésem:" egészséges a szemem "... megint oldalakon át írtam!   Egy hét után tudtam meg hogy üvegtesti betegsége van a szememnek az okozza  ezt a foltot. Nem tudom hogy mit hoz még az élet fogok-e még írni "abba mappába"?  Tudom sok ember van aki ettől sokkal több gonddal és bajjal él,  csak ezzel az én történetemmel  azt szerettem volna  jelezni, hogy bármi adódik az életben  nem szabad  elcsüggedni. Ha kicsit fáradtnak  érzem is magam  néha , mert azért előfordul az is,  de itt vagyok és tudok nagyon sok mindennek  örülni és remélem még  tudok majd nektek ettől vidámabb dolgokról is mesélni!