Próbálom magam elfoglalni a mindennapi teendőkkel de ez nem sokat segít. Bármit is csinálok csak az jut eszembe hogy ha most nem egyedül lennék mennyivel másabb lenne. Amit éppen akkor csinálok mit is mondana rá a férjem? Nincs kivel megbeszélni a napi híreket még ha néha azon fel is bosszantottuk magunkat. A napi újságból a vicceket mennyivel jobb volt tőle hallani. Nagyon kevés olyan nap van mostanában hogy ne keseregnék tudom hogy ezen már változtatni nem lehet , de ilyenkor az jut az eszembe hogy miért nem akart meggyógyulni? Neki a kívánsága teljesült mert itthon aludt el örökre , de nekem nem tudom mikor múlik el ez a fájdalom! Nagyon hiányzik!! Gyerekek hétvégén szoktak jönni. Az ünnepekre sem olyan lelkileg a készülődésem mint korábban.
11 megjegyzés:
Jaj, nagyon sajnálom, 50 év rengeteg idő. Szomorú.
Erőt kívánok Neked!
:-(
Semmi sem lesz már olyan és semmi sem lesz már „úgy” ahogy volt. És ezt olyan szörnyen nehéz elfogadni. Hogy az ember indul, de nincs kihez, nyújtanád a kezed, de nincs kinek. Csak te tudsz magadnak olyan erős karót, oszlopot, nemtudommit „alkotni” amibe belekapaszkodhatsz – és megtart még egy ideig… Ne várj külső segítséget, mert az nincs. Minden napra csak egy percnyi örömöt keress – az is több a semminél… És örülj a gyerekeknek. (Van, akinek az sincs.)
Nagyon sajnállak kedves Éva, biztos nagyon rossz lehet most neked. Az idő múlásával biztos enyhül majd a fájdalom, de a hiánya sajnos megmarad... nagyon sok erőt kívánok, együttérzek veled, és sokszor gondolok rád.... de jó hogy ott vannak a gyerekeid, unokáid, ők biztos erős támaszaid!
Ági köszönöm !
aranyos fodorka elméletben mindezt tudom de sajnos az érzéseimnek nem tudok annyira még parancsolni. Az elmúlt fél év szerintem az állandó aggódás látni hogy megy tönkre fájdalom, fáradtság , nagyon megviselt. Gyerekeim, unokáim adnak vigaszt, de akkor is nehéz!
Katalin köszönöm együttérzésedet, az 50 év minden emlékével együtt nem múlik el csak úgy nyomtalanul.
Kedves Éva! Sokszor eszembe jutsz - milyen nehéz most Neked! És egy ideig még az lesz. Nem véletlen mondták a régi öregjeink, hogy a nehéz gyász 1 évig tart. Az első évben kell a szeretett személy nélkül megélni az évszakokat, ünnepeket, stb. Ilyenkor éled át az utolsó együtt töltött idő élményeit. A fájdalmak mellett a vigaszod is megvan - úgy ment el, ahogy kívánta. Természetes folyamat amin átmész, kívánok hozzá testi és lelki erőt! Puszi!
Marisz
Megértelek. Nagyon nehéz lehet most neked. Jó, hogy hetente jönnek a gyerekek. Talán kereshetnél egy közösséget, ahol nem vagy egyedül: egyházi, nyugdíjas.Vigasztalódást kívánok!
Kedves Éva, annyira sajnálom... Biztosan sok időnek kell eltelnie, hogy könnyebb legyen. Mióta nincsenek a szüleim, azóta hinni akarok a túlvilágban- ez reményt ad az újbóli találkozásra. Jó, hogy ott van a család, az unokák támasznak. Sok erőt kívánok Neked!
Kedves Éva!
Ez most nagyon nehéz szakasza az életednek, a gyász feldolgozása, a veszteség elfogadása nem könnyű. Nézz körül, lehet, hogy van a környezetedben olyan közösség, ahol sors-társakra találsz. Szeretettel:Magdi
Kedves Éva!
Végtelenül sajnálom. Nem is tudom, mit mondhatnék. Nincs talán jó vigasztaló szó. De kívánom, hogy az idő segítsen Neked!
marisz57 nagyon szépen köszönöm kedves szavaid, ezt a régi mondást nem ismertem de valóban mindent ahhoz hasonlítok hogy milyen volt együtt megélni .Köszönöm !
Ani nekem elég az mikor jönnek a gyerekek , nagyobb társaságra nem vágyom. Lépcsőházi ismerősökkel szomszédommal beszélgetek. Lányaimmal mindennap telefonon beszélünk mindez jó érzés bár van mikor elkeseredem akkor is.
Gerdi köszönöm !
Magdi nagyon szépen köszönöm !
Évi kedves vagy nagyon szépen köszönöm!
Még egy gondolat : köszönöm hogy vagytok nekem és megoszthatom veletek bánatom aminek feldolgozásában igyekeztek segítségemre lenni! Köszönöm mindenkinek!❤
Megjegyzés küldése