Ezt nem is játéknak nevezném, inkább csak gondolataink rendezésének amit martinelli kezdeményezett! Elmondom hogy mire gondolok miközben a konyhában teszek- veszek, vagy egyáltalán amiről beszélni szeretnék és most itt az alkalom!
Arról már többször írtam , hogy miért is kezdtem bele ebbe a blogírásba. Több helyen is olvastam, hogy zömében azért kezdtünk bele hogy valóban akik szeretnek sütni-főzni és sok receptjük van egy helyen megtalálható legyen akár az utódok / lányaim/ számára is . Hirtelen ötlet után kezdtem bele, aminek nagyon örülök, mert számomra kezdetben nagyon nagy kihívás volt, aminek egyre jobban most is megakarok felelni.Talán fiatalon ezt nem tudtam volna napról-napra figyelemmel kísérni, hiszen munka gyereknevelés.De mit beszélek , hol volt akkor még számítógép? Nagyon szeretem csinálni most, remélem még energiám és figyelmem egy darabig engedi és fogom tudni folytatni!
- Az első díjat amit kaptam emlékezetes , valami nagy öröm volt számomra mint a gyerek úgy örültem neki. Mai napig is ha kapok örülök és igyekszem örömet szerezni másoknak is . A díjakról megoszlik a blogtársaim véleménye, van aki macerásnak ítéli meg a díjjal kapcsolatos tennivalókat .Volt ötletem ezzel kapcsolatban, aki nem szeret díjat kapni, jelezze a blogján.
- Fiatalon a konyhában csak megfigyelőként működtem közre anyukám mellett. Segéd kukta szerepét töltöttem be, annyira nem mondhatnám hogy érdekelt volna a sütés-főzés de azért figyeltem. Elég fiatalon elkerültem a szülői háztól mivel férjhez mentem ezután a saját magam feje után mentem , na meg a szakácskönyvből néztem . Volt sikerélményem, volt kudarcom. Már felnőtt fejjel annyira nem örültem mikor anyukám beleakart szólni a főzési technikámba!
- Szeretem nézegetni másoknak a blogját van amit kipróbálok , kicsit változtatok rajta. Életemet végig kíséri mint a blogcímem is jelzi a takarékosság. Megnézek minden receptet mert érdekel, csodálom, de azért mindig szem előtt tartom hogy mi az összetevője a receptnek és az mennyi Ft-ba kerül? Nagyon tudom csodálni a bonbon készítőket és azokat akik torta csodákat készítenek. A nagyon túl fűszeres ételeket annyira nem bírja a gyomrom, ezért nem is használok olyat ami erősen karakteres lenne . A kész ételt meglehet fűszerezni utólag ha valaki úgy szereti. Túl sok édességet sem volna szabad ennem, de néha bűnözök, csak kicsit!:))
- Ami szerintem már mániámmá vált valóban hogy állandóan azon jár az eszem hogy mit készítsek másnap amit még nem fotóztam le és jól is mutat, mit fognak megjegyzésbe írni, az elkészített ételt vagy süteményt hogy fogom tálalni ? Ez nem verseny, de igazság szerint mindenki saját magával versenyez, mert mindig a legjobbat legszebbet szeretné mutatni.
- Ha úgy érzem hogy eléggé jól sikerült amit csináltam, izgatottan várom a megjegyzéseket és nagyon tudok örülni ha látom hogy másnak is tetszik. Számomra sokat jelent a visszajelzés !
- Még egy gondolat : az egyik nap süteményt fotóztam , összesen 4 tányért kb. 5 db szalvétát -terítőt próbáltam ki, mire úgy éreztem hogy megfelelő a tányér és az alátét! Már a végén saját magamon nevettem, aztán meg mosogattam!:))
/Most ennyi jut nagyhirtelen eszembe azok közül a gondolatok közül ami a konyhámban szokott foglalkoztatni!/
23 megjegyzés:
De jó, te is írtál gondolatokat! Olyan jó olvasni... Érdekes, hogy azokon kívül, amiket én írtam, közben még eszembe jutott egynéhány gondolat, s te azokat fogalmaztad meg.
Gerdi: Üdvözöllek! Én is így szoktam lenni ezekkel mikor olvasom a másét akkor jut eszembe még valami, de így egészítjük ki egymást. Mindjárt elolvasom a tiédet is!
Több bekezdésben is saját gondolataimra ismertem. :)) Nagyon jó volt olvasni az írását, meg az előzőeket is! :)
Érdekes olvasmány volt, amit leírtál. Néha mosolyogtam közben, mert én is pont így érzek, vagy így gondolom.
A kis Unokádról az újabb kép nagyon aranyos :)!!
Éva ez velem is így van pont,szóról szóra ahogy leírtad, meg szerintem mindannyiunkkal:-))))
Maria: Köszi hogy észrevetted a kis unokámat!
Élvezetes volt olvasni a gondolataidat:) Szerintem mindenki hasonlóképpen van, aki blogot is ír nemcsak eteti a családot. A fotózás szerintem a legtöbb fejtörést okozó dolog, mert kevés kivételtől eltekintve nem vagyunk profi fotósok. Kellett egy kis idő amíg az én családom hozzászokott, hogy első a fotózás és utána ehetünk:)
No, ez szerintem is így van, mindannyiunkkal. :D
Én is hasonlóan érzek, van mikor egy csomó képet készítek, aztán egy sem tetszik. Van egy csomó képem a gépen, amit, lehet sose teszek, fel, mert nem találom őket jónak. :)
A takarékosság- ez sajnos nálam is egyre inkább szerepet kap. :(
Egy szó, mint száz, jó volt olvasni, akár én is írhattam volna. :))
Kedves Éva, örülök, hogy megírtad, jókat írtál. Jót mosolyogtam a tálalás-fényképezés részen. Ezzel mindannyian így vagyunk, azt hiszem, habár nálam a tálalás kívánnivalót hagy néha maga után az időhiány miatt.
Szabina: Üdvözöllek!Örülök hogy tetszik!
Maria:Örülök hogy így érzel Te is!
trollanyu: Olyan jó hogy sokunk egyformán gondolkodunk. A fotózással már nekem is volt gondom a férjem szóvá tette!
Csilla: Örülök hogy egyetértel velem.Ha még valamit szeretnél hozzátenni martinelli oldaláról vidd el a játékot és írjál valamit még!
martinelli:Örülök hogy tetszett!
Egy dolgot fájlalok nálad, de azt nagyon: a cimkézések ár szerint vannak és ez nekem sokszor gondot okoz, mert végig kell néznem az összes cimkét. :(
Kedves Éva ! Nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg és írtál le. Szerintem mindannyian magunkra ismerhetünk, ismerünk:)Köszönöm !
És a sok-sok receptet is köszönöm, most éppen a zöldséges fasírtot olvastam,biztosan ki fogom próbálni. Nagyon jó ötlet, akár önállóan, akár köretként :)
martinelli:Azzal arra gondoltam hogy segítek, de ha keresőbe beírod úgy nem jó?
Zsuzska: Köszönöm, örülök hogy tetszik, és hogy találsz kedvedre valót. A zöldséges fasírt nagyon finom önmagában is de a családban a fiatalok grilleztek és hússal ették !
Én értem a szándékot és, ha nekem nem is segít, másnak lehet, hogy igen. A kereső kihozza egy részét, ha pontosan arra a kulcsszóra keresek rá, amit te is használtál, ha pedig nem, akkor marad az átlapozás.
martinelli: Nézd most meg beállítottam a cimkéket és a blogarchivumot is így szerinted könnyebb a keresés ?
Kedves Éva, nagyon szépen köszönöm, hogy fáradoztál értem. Valamivel könnyebb, mert ABC sorrendbe teszi. Szeretnék valamit tanácsolni neked a jövőre nézve. Nem kell megfogadni, csak akkor, ha te is látsz fantáziát benne. Átcimkézni a recepteket már nem lehet, de ha gondlod, ezután alkalmazhatod. Van pl. olyan cimke, hogy "étel X Ft.". Első ránézésre nem derül ki, hogy milyen étel, ezért, ha gondolod, egy recepthez több cimkét is írhatsz, pl. Étel 500 Ft, leves, vagy Étel x Ft, sütemény. Ez azt elenti, hogy az a bizonyos recept mindkét cimkénél szerepelni fog. Így, ha valami egy 500 Ft. os ételt keres akkor arra kattint, de ha valakit nem érdekel az ár, akkor a süteményre kattint, ahol majd megtalálja az összes süteményt, ártól függetlenül. Most nem akarom megtölteni a blogodat ezzel, de ha bővebben szeretnél olvasni erről, akkor emailben nagyon szívesen állok rendelkezésedre. Köszönöm, hogy meghallgattál.
Még mielőtt valaki félreértene és azt hinné annyira nagyképű vagyok, hogy nem érdekelnek az árak megjegyzem, hogy én nem forintban vásárolok, ezért van ez a gondom. És mivel nagyon szeretem Éva recepteit, nagyon szívesen járok hozzá. Sok recept van nála, ami nálunk is sláger volt egykor.
martinelli: Köszönöm hogy segítségemre vagy. Valóban a régit már nem tudom, de talán van közte olyan módszerrel is ahogy említetted? Megpróbálom a következőket majd úgy írni. Arra nem tudsz valami tippet adni hogy a LW miért nem müködik nekem?Már mindent kipróbáltam.
Mégegyszer köszi a segítségedet!
Anno, amikor feltetted a kérdést, én is gondolkoztam rajta de sajnos semmire sem jutottam. Nekem sosem fordult elő, pedig van jó pár blogom. Még gondolkodom és ha valamire jutok, szólok. Próbáld meg azért feltenni ismét.
Itt kullogok a végén, de csak most értem rá, bocsi!
Szóval, nagyon tetszett az írásod:) a fotózás, nálam is stimmel, ha véletlenül látja a családom, jókat szórakoznak rajtam.Én is szeretném leírni a gondolataimat, de időhiányban szenvedek, de valahogy csak beiktatom..
Elnézést, hogy beleszólok, de a címkéket bármikor, utólag is lehet változtatni (kivágni, kicserélni, hozzáírni stb.). Csak rá kell menni az illető bejegyzés szerkesztésére, és a címkékhez millióegy újabbat hozzáírni. Remélem, tudtam segíteni. :)
A gondolataidat még akkor olvastam, amikor megírtad a bejegyzést. Mosolyogtam én is a bajszom alatt, mert kezdő blogger koromban sokszor előfordult velem is, hogy állandóan újat akartam készíeni. Aztán elmúlt az a fajta "láz", bár korántsem múlt el a lelkesedésem, csak már nem görcsölök azon, hogy feltétlenül legyen valami új, és hogy feltétlenül mindent megmutassak. Akkoriban agyalnom kellett, hogy valami felkerüljön a blogra, most meg nem győzöm utolérni magam. Min. 50 receptem és azok fotói "hevernek parlagon", mert effektíve nincs időm a közzétételükre.
Eleinte a férjem is piszkált, azt mondta nem tud egy jót enni, mert nekem állandóan fotózni kell, aztán az Erdélyi konyhával megváltozott minden. Most már ő mondja: remélem, lefénykéezted, mert olyan jól néz ki. :)
Martinelli: Köszi már próbáltam de nem sikerül! Nem baj!
Márti: Köszönöm! Nem baj az hogy mikor írod majd egyszer ha ráérsz!
sedith:Cimkézést majd próbálom ezután úgy csinálni, vagy amit lehet utólag! Egyszer majd utóléred magad!
Még szoktam hallgatni férjuramtól én is néha cinikus megjegyzést, de már annyira nem veszem zokon! Néha meg segít, mikor milyen a hangulata!
Kedves Éva!
Mivel én elképesztő idő hiányban szenvedek,csak most értem ehhez a bejegyzésedhez,de nagyon tetszik,őszinte!!!!
Eljutok minden bloghoz,de csak mindig késve,és akkor alaposan átnézem!
Remélem sok érdekes bejegyzést találok még Nálad!!
Ma iszonyú migrénem van!!!
Megjegyzés küldése