2018. június 8., péntek

Gontolataim...

...a napokban  ekörül forognak, talán az elsőszülött lányom közeledő születésnapja hozta elő? Visszagondoltam fiatal koromra mikor  annyira foglalkoztatott  hogy lehet-e gyermekem ha igen akkor megtudom-e szülni? A félelmemet az okozta mivel csípőficammal  születtem és abban az időben túl sok információ ezzel kapcsolatban nem volt. Mikor megtudtam hogy terhes vagyok  boldog voltam,  újságoknak írtam és  tettem fel a kérdést  szüléssel kapcsolatban.Részben megnyugtattak. Terhességem alatt végig dolgoztam emlékszem  munkahelyemre egy kis piacon keresztül kellett menni és láttam már a friss epret  ami akkor is igencsak drága volt  sajnáltam érte annyi pénzt adni, de nekem csak az járt az eszembe hogy milyen finom lehet?  Férjem másnap meglepett vele és nekem az annyira jólesett😋.  Abban az évben  igen nagy forróság volt  júniusban  volt hogy naponta/szülés előtt két héttel már otthon voltam/  kétszer is kellett mosakodni annyira izzadtam./Zuhany akkor még nem állt rendelkezésünkre sajnos!/.  Kiírt idő után 2 nappal  megszületett a lányom  /abban az időben előre nem lehetett tudni a születendő gyermek nemét én mindig azt mondtam mikor kérdezték mit vársz? mindegy hogy fiú vagy lány csak egészséges legyen/. Semmi komplikáció szülésnél nem  volt . Ez egy szerdai hajnalon volt így már délután jöttek is a látogatók. Szegény apósom meglepetten állt az ágyam végénél  pityergett és azt mondta: nem baj Évikém hogy lány majd a következő fiú lesz! Akkor  nagyon nem szépen nézhettem rá mert elnevette magát!  Az egész várakozási időt a  szülést elfelejteni nem lehet akárhány éves az ember. Talán mindenből az első emlékezetesebb mivel akkor történik velünk ez először,  amikor 4 és fél év múlva ismét átélhettem mindezt  akkor már nem volt  ismeretlen a folyamat de mégis voltak olyan pillanatok amitől kicsit más. Második lányomat is simán szültem és ami a legfontosabb mindkét lányom egészséges  és mindketten már  gondoskodtak arról hogy ne csak boldog édesanya de boldog nagymama is lehessek! Mindezekért hálás vagyok a Jóistennek  hogy megélhetem!💟

10 megjegyzés:

Évi - Ízek és utazások írta...

Kedves Éva! Ez nagyon szép bejegyzés volt. Boldog lehet a családod, hogy ilyen szerető feleség, Anya, nagymama, anyós vagy. :)

sucika írta...

Kedves Éva! Hasonló emlékezések, beszélgetések zajlanak most nálunk is, de hisz tudod. Valóban ez olyan dolog, amire egész életében emlékszik az ember, mintha csak tegnap lett volna. Gratulálok neked, mint édesanya, és mint nagymama. No meg feleség, anyós,meny, és jó, hogy vagy nekünk, mint "takarékos konyha". Puszi. :))

teller-cake írta...

Hálás is lehetsz drága Éva, és e gyermekeid is - neked. <3

aranyos fodorka írta...

Jó annak,akinek vannak gyerekei..... meg unokái is. De ha egyik sincs, mindig vannak szeretetre váró/vágyó gyerekek, felnőttek. Ha van szereteted, adj belőle - mindegy, hogy kinek.

Horváth Emerencia írta...

Mindig kedveltem az elbeszélő bejegyzéseid! Aranyos vagy!

Éva írta...

Évi, sucika, teller-cake köszönöm kedvesek vagytok!
aranyos fodorka a szeretet sokfelé osztható azt hiszem életem során ebből sokfelé tudtam adni /családomon kívül is és úgy érzem kaptam is!
Horváth Emerencia köszönöm!

Timi írta...

Köszönöm én is, hogy mindezt megosztottad velünk!!!
Szerintem se le hete elfelejteni a szüléseket :) és én is mindennap hálás vagyok a családomért!

Éva írta...

Timi köszi véleményedet!

marisz57 írta...

Kedves bejegyzés, olvastán mindannyiunkban elindítja az emlékezést...:)
Örüljetek egymásnak a gyerekeitekkel, unokáitokkal, és további boldog családi életet kívánok nektek! :)

Éva írta...

marisz57 köszönjük!